Amikor megszólalt ez a hang a Magyar Rádióban, az egész ország lélegzet-visszafojtva hallgatta. Emlékszel még rá? 1965-ben a Magyar Rádió stúdiójában megállt az idő. Egyetlen hang mágiája bűvölte el az országot, és ez a hang Bakacsi Béla tulajdona volt, aki a kor könnyűzenéjének egyik legjellegzetesebb alakjaként írta be magát a hazai zenetörténetbe. Akkoriban a Táncdalfesztivál és a Ki mit tud? még összehozta a családokat a Magyar Televízió elé, a zene pedig a Sokol rádiókból szólt a konyhákban és a Balaton-parti nyaralások alkalmával. Bakacsi Béla dalaival találkozhattunk a Pepita lemezek barázdáin is, amelyek ott forogtak minden zenebarát otthonában. A Kádár-korszak hétköznapjaiban a slágerek jelentették a kis menekülést a szürkeség elől, és Bakacsi Béla előadásmódja különleges, meleg tónust hozott a hallgatók mindennapjaiba. A hanglemezek mellett a rádiófelvételek és a televíziós show-műsorok is garantálták, hogy a neve hamar fogalommá váljon a magyar közönség körében. De vajon mi rejtőzik a csillogás mögött, és mit mesélnek a régi Ifjúsági Magazin cikkek a kulisszák titkairól? A sikernek ára volt, és a zenei élet kulisszái mögött gyakran feszültségek, elhallgatott drámák húzódtak meg, amelyekről csak évtizedek múlva beszéltek nyíltan a pályatársak. Bakacsi Béla hangja azonban átvészelt minden vihart, és máig ott él a gyűjtők bakelit lemezein meg a nosztalgikus rádióműsorok hangsávjain. Ha becsukod a szemed, szinte hallod a magnószalag sercegését és a régi nyarak illatát, miközben újra felcsendülnek a jól ismert dallamok. Oszd meg velünk a saját emlékeidet is, te hol hallottad először ezt a dalt, és kivel ültél a rádió mellett?