Emlékszel még, amikor ez a zenekar átlépte a vasfüggönyt, és meghódította Amerikát? Hihetetlen zenei bravúr volt ez a Kádár-korszak fojtogató éveiben, amikor a magyar könnyűzene még ritkán hagyhatta el az ország határait. 1974-ben a legendás Locomotiv GT megrohamozta Amerikát egy angol nyelvű lemezzel, ami teljesen példátlan tettnek számított a hazai rocktörténetben. Ültél otthon a Sokol rádió előtt, vagy a magnó szalagját tekerted a szobádban, és csak kapkodtad a fejed, amikor hírt adtak erről a külföldi sikerről. Presser Gábor és csapata nemcsak a Tabán színpadán vagy a Budai Ifjúsági Parkban tudott varázsolni, hanem a tengerentúlon is letette a névjegyét.
Pedig a siker ára hatalmas volt, és a felszín alatt komoly drámák zajlottak. A három T, vagyis a tűrt, a tiltott és a támogatott kategóriák szorításában egy olyan zenekar állt, amelyik nem akart kompromisszumot kötni. Az amerikai turné és az ottani lemezfelvétel kalandja úgy hangzott, mint egy mesebeli álom, de a valóság sokkal keményebb volt. A hazai hanglemezgyár, a Hungaroton és a Pepita kiadványai mellett a srácok kint a nyers valósággal találták szembe magukat. Óriási kultúrsokk, nyelvi akadályok és könyörtelen zeneipari gépezet várta őket, miközben odahaza Magyarországon mindenki azt figyelte, vajon visszatérnek-e a megszokott, szürke hétköznapokba, vagy kinn maradnak a csillogó Nyugaton.
Amikor a Locomotiv GT tagjai hazajöttek, a bakelit lemezek már más hangulatot árasztottak. A zenejükben ott bujkált az amerikai út minden tapasztalata, fáradtsága és büszkesége. A közönség imádta őket, a koncerteken telt ház fogadta a bandát, de a belső feszültségek ekkor már elindultak a lejtőn. A hírnévnek ára van, és a folyamatos turnézás, a hatalmas elvárások, meg a mindent átható politikai nyomás lassan felőrlődik az emberi kapcsolatokat. Somló Tamás virtuóz basszusgitározása és színpadi energiája ugyan feledtette a gondokat, de a zene hátterében ott feszült a kőkemény valóság.
Ezeket az éveket nem lehet kitörölni a memóriából. Az Egymillió fontos hangjegy televíziós adásai vagy a Kisstadion felejthetetlen nyári estéi mind hozzátartoznak a fiatalságunkhoz, ahhoz az időhöz, amikor a daloknak még valódi súlyuk és üzenetük volt. A Locomotiv GT nemcsak hangokat rögzített a szalagokra, hanem egy egész generáció életérzését öntötte dalokba, miközben a rendszerváltás még messze volt, de a változás szelét már érezni lehetett a levegőben.
Ma is elég meghallgatni egy-egy klasszikus LGT-számot a régi magnón, és máris ott találod magad a Balaton partján, Siófokon vagy egy forró budapesti éjszakában. A fiatalságunk örökre benne maradt ezekben a dallamokban, és amíg szól a zene, addig az emlékek is velünk maradnak. Te is emlékszel még arra az időre, amikor a Locomotiv GT zenéje töltötte be a szobát?