Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a Magyar Televízió fekete-fehér képernyője előtt izgult az egész ország? 1967-et írtunk, a Kádár-korszak pezsgő, de szigorú határok közé szorított éveit. A levegőben feszültség vibrált, a Táncdalfesztivál pedig nem csupán egy zenei verseny volt, hanem a szabadság egyetlen elérhető szigete. Amikor ez a fiatal énekes felszállt erre a legendás vonatra a Táncdalfesztivál színpadán, az egész ország egy szempillantás alatt megváltozott. Emlékszel még erre a hangra? Poór Péter ott, a kamerák kereszttüzében olyan elemi erővel robbant be a köztudatba, amitől a sok ezer hallgató a Sokol rádió mellett vagy a budapesti kávézók teraszain azonnal felkapta a fejét.
A sikere nem volt véletlen, de ára sem volt csekély. A kulisszák mögött ugyanis kemény harcok dúltak. A kultúrpolitika szigorú felügyelete, a híres három T – a tűrt, tiltott, támogatott kategóriák – árnyékában minden egyes dalnak át kellett mennie a cenzúra rostáján. Poór Péter mégis megtalálta a rést a pajzson. Ellenállhatatlan sármja, eleganciája és utánozhatatlan orgánuma olyan nyugatias szellőt hozott a magyar nappalikba, amire évtizedek óta vágyott a közönség. A Pepita lemezjátszókon forgó bakelitek hamarosan minden lakótelepi lakásban forogtak, a nevére pedig megteltek a nyári táncos helyek a Balaton partján és a Tabán fűzfái alatt.
De mi is történt valójában azon az emlékezetes estén? A színpadi csillogás mögött ott bujkált a folyamatos megfelelési kényszer és a féltékenység fojtogató légköre. A kollégák, mint Máté Péter vagy Szécsi Pál is érezték, hogy új korszak kezdődik. A színpadon mindannyiuknak mosolyogniuk kellett, összefogva a Magyar Rádió szimfonikus zenekarával, míg a nézőtéren az Ifjúsági Magazin riporterei lescserélték a legújabb pletykákat. Poór Péter azonban nemcsak egy előadó volt, hanem egy generáció életérzésének a szimbóluma. Olyan dalokat énekelt, amelyekről ma is azonnal beugranak a régi nyarak, az első szerelmek és a tihanyi séták emlékei.
Az idő múlásával a Táncdalfesztiválok aranykora elhalványult, de a legendák megmaradtak. Ha ma felhangzik egy régi sláger a magnóból, a szívünk mélyén újra ott vagyunk a hatvanas évek végén. Poór Péter neve összefonódott azzal az időszakkal, amikor a daloknak még valódi súlyuk volt, és egy-egy refrén képes volt összehozni egy egész nemzetet. A rengeteg sikeres fellépés, a hirtelen jött hírnév és a mögötte álló emberi drámák mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar könnyűzene történetének kitörölhetetlen alakjává váljon.
Érdemes ma is megállni egy pillanatra, és hallgatni ezt a zenét. Amikor Poór Péter hangja betölti a szobát, a múlt hirtelen nagyon közelinek tűnik. Emlékszel még, hol voltál, amikor először hallottad ezt a dalt? Meséld el a családnak, vedd elő a régi fényképeket, és idézzétek fel együtt azt a kort, amikor a zene még képes volt megállítani az időt.