Emlékszel még arra az időre, amikor a Sokol rádió kis sárga dobozából vagy egy búgó magnóból szóló zene képes volt megállítani az időt? A Kádár-korszak fekete-fehér valóságában éltünk, ahol a hivatalos kultúrpolitikát a hírhedt három T – a tűrt, a tiltott és a támogatott – határozta meg. Volt azonban egy zenekar, amely nem fért bele a kényelmes skatulyákba. A Syrius együttes olyan zenei vulkánt szabadított fel, amely még a távoli Ausztráliát is képes buvo megrengetni a hetvenes évek elején.
Pedig otthon, a budapesti éjszakákban, a Tabán lejtőin vagy a Budai Ifjúsági Park színpadán ők is csak a szürkeségből akartak kitörni. A rendszer ferde szemmel nézett a vad, kompromisszumot nem ismerő progresszív rockra. Aztán 1971-ben megtörtént a csoda, vagy inkább a kulturális robbanás. A Syrius utazhatott Ausztráliába, ahol a helyi közönség és a szakma teljesen ámulatba esett. Nem egy egyszerű vendégjátékról volt szó. A zöld határ túl oldaláról érkező magyar fiúk olyan virtuóz dzsessz-rockot nyomtak, hogy a sydney-i és melbourne-i klubokban egyszerűen felrobbantották a színpadot. \n
Az ausztrál sajtó napokig címlapon hozta a nevüket, és a lemezeik vadonatúj hangzása elsöpörte a helyi konvenciókat. A fülledt klubokból áradó füst, a torzított gitárok és a száguldó fuvolaszólók mindent vittek. De vajon mi várt rájuk otthon, amikor a csúcsról kellett volna visszatérniük a magyar valóságba? A siker ára kegyetlen volt. A hirtelen jött nemzetközi hírnév, a folyamatos feszültség és az itthoni kulturális apparátus gyanakvása lassan felőrölte a zenekart.
A tiltott zónából kitörő Syrius története a magyar rockzene egyik legdrámaibb fejezete maradt. Olyan ez, mint egy film, amelynek a végén a főhősök a dicsőség csúcsáról hirtelen a magányba zuhannak. A Pepita lemezjátszókon forgó korongok ma is őrzik azt a fülledt energiát, amit akkoriban csak a bevállalósabbak mertek hallgatni. Amikor ma felhangzik egy-egy régi taktus, szinte látjuk a Balaton vizét Siófoknál, a málló vakolatú kultúrházakat és a tiltott hangok mámorát.
Neked is megvan még az a kopott bakelit lemez valahol a padláson, amit titokban hallgattatok a barátokkal? A Syrius nemcsak dalokat hagyott hátra, hanem egy örök mementót arról, hogy a tehetség utat tör magának még a legszigorabb falakon keresztül is. Hallgasd meg ma újra azt a lemezt, és idézd fel a fiatalságod vadabb napjait, amikor a zene még igazi lázadás volt.