Sokkoló új hullám és fehér maszkok a színpadon! Emlékeztek még erre a legendás zenekarra, amely teljesen felforgatta a hazai zenei életet a nyolcvanas évek elején? 1981-ben a KFT fehér maszkokban és provokatív, avantgárd stílusban robbant be a Budai Ifjúsági Parkba, azonnal megosztva a közönséget és a szigorú kulturális cenzorokat is. Abban az időben, amikor a Kádár-korszak utolsó évtizedét éltük, és a hanglemezgyártás monopóliumát a Hungaroton tartotta kézben, ez a produkció olyan volt, mintha valaki kinyitotta volna az ablakot egy fülledt szobában. A rádióban a Sokol rádió recsegő hangszóróiból szóltak a slágerek, de a KFT zenéje valami teljesen más világot hozott el Budapest utcáira.
Emlékeztek még azokra a délutánokra, amikor a Balaton partján vagy a fővárosi ifjúsági parkokban magnóra vettük a legújabb dalokat? A KFT tagjai nemcsak zenéltek, hanem színházat csináltak a színpadon. Fura mozgásuk, elegáns, de bizarr öltözetük és a szürreális szövegek azonnal magával ragadták a fiatalságot. A hivatalos kultúrpolitika a három T árnyékában – tűrt, tiltott, támogatott – sokszor ferde szemmel nézett azokra, akik kilógtak a sorból. A KFT azonban okosan lavírozott a rendszer határai között, bár a dalaikban megbúvó ironikus, görbe tükör sok kultúrvezetőnek szúrta a szemét. A fiatalság viszont imádta ezt a fintorgó, intellektusos új hullámot, amely éppen szembehelyezkedett a megszokott táncdalfesztiválos világgal.
A sikerek mellett a KFT története is hordozta azt a feszültséget, ami a korszak underground és popzenészeit jellemzően kísérte. A hirtelen jött népszerűség, a koncertek telt háza a Kisstadionban vagy a Tabánban mind hozzájárultak ahhoz, hogy a zenekar kultikus státuszba emelkedjen. Az Ifjúsági Magazin hasábjain folyamatosan cikkeztek róluk, a rajongók pedig rajongásig szerették azokat a dalokat, amelyek a hétköznapi abszurditást énekelték meg. Nem egy átlagos popzenekarról volt szó, hanem egy olyan szellemi műhelyről, amely a korabeli valóságot dolgozta fel sajátos, fanyar humorral.
Ha ma visszagondolunk erre az időszakra, a bakelitlemezek sercegésére, a Pepita kiadványokra és a Magyar Televízió fekete-fehér vagy korai színes adásaira, a KFT neve összefonódik a rendszerváltás előtti utolsó évtized pezsgésével. Olyan korban tudtak újat mutatni, amikor a hivatalos kultúra mindent szabályozni akart. Ők viszont szabadságot hoztak, ha csak néhány percre is egy-egy dal erejéig a rádióhullámokon keresztül.
Ti is ott voltatok a koncertjeiken a nyolcvanas években? Emlékeztek még az első találkozásra ezzel a különös zenekarral, amely megváltoztatta a fülünkben a zene szólásáról alkotott képet? Írjátok meg nekünk a legszebb emlékeiteket, idézzük fel együtt a régi szép időket!